V. Ferdinánd apjának 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára lett, azonban a  magyar trónt már korábban, 1830-ban megszerezte. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Csehországnak 1836-tól és a Lombard–Velencei Királyságnak 1838-tól volt az uralkodója. Ferdinánd helyett azonban Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott volt. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” („der Gütige”) nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült volna. Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul, csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetségesen, ugyanakkor felesége, Savoyai Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, és kezdettől fogva olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcentusával: „Ja, dürfen’s denn des?”).

1594-ben ezen a napon hunyt el Gerardus Mercator, flamand térképész, az általa kifejlesztett Mercator-vetület őrizte meg nevét az utókornak. Mercator eredeti neve Gheert Cremer, a humanisták bevett szokása szerint nevét latinosra változtatta:  "Mercator" a latinosított formája eredeti nevének, mely kereskedőt jelent. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, a legfőbb bevételi forrása mégis műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. Tanulmányai elvégzése után Leuven-ben kezdett dolgozni. Gemma Frisius és Gaspar Myrica segítségével 1535 és 1536 között azon dolgoztak, hogy elkészítsenek egy földgömböt az akkor használt térképek alapján. Mercator feltehetően nem a térképek, hanem a térképet alkotó rézkarcok elkészítésében vett részt. Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandria térképe követett (1540). 1544-ben eretnekség vádjával perbe fogták és elítélték, mivel a protestáns vallás híve volt, Németalföld pedig a katolikus spanyol uralkodók birtokában volt. Hét hónapot töltött börtönben. 1552-ben Duisburg városába költözött, ahol nem üldözték protestáns vallása miatt, illetve hírét vette a duisburgi egyetem megalapításának, ahol matematikát kezdett tanítani. Mercator használta először az "atlasz" szót a térképek gyűjteményének megnevezésére. Kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Akkoriban a földgömböket aprólékos munkával, bronz vagy fagömbök felszínére vésték fel. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt bronz horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak.

2002-ben ezen a napon hunyt el Marx György,  Kossuth-díjas magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Elismert ismeretterjesztő művek írója. 1948 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika,  majd 1970 és 1998 az atomfizika tanszék oktatója, illetve 1992-ig a vezetője volt. 1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. Tudományos munkája elismeréseként 1955-ben Kossuth-díjban részesült. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét, a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét, amely a legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezése. 1951-ben ő mondta ki, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a Nemzetközi Csillagászati Unióra (IAU) is, emiatt a bioasztronómiai bizottságnak ő volt az elnöke. Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.