2012-12-12
Kitörési pont a Balatonon: de ki halásszon és mire?
De ki halásszon és mire? – kérdezhetnénk vissza, utalva a közelmúltbéli kaposvári konferencián elhangzottakra, miszerint „a Balaton-régió turisztikai és halászati fejlesztése lehet kitörési pont Somogyban”. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási Képzési és Vidékfejlesztési Intézet főigazgatója mondta: – A tengeri halászat tömegzsákmányolásából a tenyésztett halfajtermelés felé fordul az unió, s ebben a balatoni régió is jelentős szerepet vállalhat, európai szinten is.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. fő feladata ma a nem őshonos busa és angolna gyérítése, valamint a keszeg állományszabályozó halászata, egyéb halászat nem folyik. Ezen kívül a horgászok által kifogott halak visszapótlása, a telepítés tartozik még a feladatkörükbe. – Fontos megkülönböztetni a halászat és a halgazdálkodás fogalmát – bocsátja előre Füstös Gábor, a zrt. vezérigazgatója. – A halászat fejlesztését a Balatonon csak a közfeladatunknak megfelelő módon tartjuk elképzelhetőnek, hiszen a tó halállományát éppen a természeti értékek megőrzése, illetve a horgászérdekek kiszolgálása érdekében kell kezelnünk és ez sem könnyen összeegyeztethető. Tógazdaságaink haltermelése is ezt a célt szolgálja: a Balatonba telepítendő ponty és süllő előállítása, illetve egyebek között compószaporítás. A horgászturizmus fejlesztésének a szorgalmazása helyeslendő, arról tehát szó sincs, hogy több keszeget és egyéb halat kellene kifognunk a Balatonból értékesítési céllal, hanem inkább a tógazdaságokban nevelhetnénk több halat. Ha ebből a szempontból nézzük a „halászatot” – ami inkább halgazdálkodás – mint kitörési pontot Somogyban, akkor is hozzá kell tenni, hogy a játszma sokszereplős, hiszen az önkormányzatok és a turisztikai szolgáltatók szoros együttműködésére, megfelelő pályázati források megszerzésére lenne szükség. Mi partnerek vagyunk hozzá.
Másfélezer jelölt halról kaptak visszajelzést kilenc év alatt
Soha annyi halat nem jelöltek meg a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. szakemberei, mint az idén: harcsát, pontyot, csukát százszám, süllőt ezerszám. A haljelölés célja, hogy pontosabb adatokat nyerhessenek a Balatonba telepített halak életéről. A halak egy részét a hátuszonyuk alatt jól láthatón haljellel látják el és arra kérik a horgászokat, hogy a jelölt halak kifogási helyéről, időpontjáról és méreteiről tájékoztassák a társaságot.
2003 novemberétől 11 527 halat jelöltek meg, öt fajt: pontyot, süllőt, széleskárászt, harcsát és compót. Mostanáig 1511 visszajelzés érkezett a jelölt halakról, főként pontyról és fogassüllőről. A tapasztalatok szerint a pontyok kilencven százaléka egy éven belül horogra akad, a kihelyezett pontyok egy évnél hosszabb túlélésének esélye tehát alig több mint tíz százalékos. A fogassüllők visszafogása időben jobban elhúzódik és összességében mintegy fele a pontynál tapasztaltaknak. Az első évre a visszafogásoknak 56 százaléka esett. A telepítés után a ponty elterjedése, szétúszása jelentős. A késő ősszel kihelyezett állomány a tavaszi visszafogásokig egyenletesen elvándorol a tóban. A süllő vándorlása kisebb mértékű; a keleti medencében telepítettek közül is csak néhány egyedet fogtak vissza a nyugati medencében. Az eddigi legnagyobb jelölt pontyot az idén tavasszal fogták, melynek testtömege 9,3 kiló volt. A Balatonban töltött 1228 nap alatt 8,7 kilót gyarapodott. A zrt. összegzése szerint a süllőállomány horgászati terheltsége kisebb a pontyénál, ennek köszönhető, hogy természetes módon is képes ma még többé-kevésbé fenntartani magát.
