Festői hangulat négy napon át a kaposvári belvárosban

A hangulatfesztivált tizenharmadszor rendezi meg a somogyi megyeszékhely. Melynek polgármestere a hivatalos megnyitón azt mondta csütörtökön délután a Zsolnai kút szomszédságában, hogy a fesztivál attól különleges, hogy a miénk. – Attól, hogy kaposvári – mondta Szita Károly polgármester Gelencsér Attila országgyűlési képviselő nevében is –, s hogy máshol nem talál ehhez hasonlót a látogató. A négy nap alatt megpróbáljuk felidézni Rippl-Rónai korát, azt a hangulatot, amit Párizsból magával hozott haza. Négy napba száz eseményt, huszonhat koncertet sűrítettünk. 

Az idei fesztivált A művészet gyógyít mottóval rendezi a város, s a nyitónapon két jelentős kiállítással várta az érdeklődőket. Boromisza Tibor emlékkiállítása a Vaszary Képtárban, a Rotary Kaposvár Club kezdeményezésére a Szín-Törés 2013. tárlat pedig az Ankerházban nyílt. Pénteken Város a művészetben, művészet a városban címmel szervez az egyetem művészeti, tudományos konferenciát, oktatói, hallgatói kiállítást. A hagyományos HangKépUdvar pedig az idén a MTESZ Székház udvarába költözik, s öt fiatal, nemzetközileg jegyzett street artost is vendégül lát a fesztivál.

A szerdai Hangulat-Festők címmel a könyvtárban megnyitott ráhangoló tárlatot, s a csütörtöki Boromisza-kiállítás kezdetét követően egy harmadik tárlat is várta az érdeklődőket. A Rotary Club Szín-Törés 2013. kiállítása a somogyi képzőművészeknek ad bemutatkozási lehetőséget. E civil karitatív szerveződés kiemelt célja, hogy a helyi képzőművészek életét segítse, támogassa. A club munkájában olyan megbecsült polgárok vesznek részt, akik felelősséget éreznek a kultúra ügyeiért és a város szellemi életéért. Az idén immár harmadszor rendezik meg képzőművészeti kiállításukat, mely ismét valamilyen módon Somogyhoz és Kaposvárhoz kötődő művészeket vonultat föl. 

Mindeközben pedig a kaposvári Fő utcán árusok kínálták portékáikat, élő szobrokat csodáltak a látogatók, de az Együd kulturális központban is meghökkentő, néha mulatságos pillanatképek fogadták a vendégeket. Az időjárásfelelős is kegyes volt a szervezőkhöz, egyetlen szabad térre tervezett program sem kényszerült tető alá, így az esti koncerteken is szórakozhattak a kaposváriak. Pénteken Lehoczki Károly karikatúra kiállításán kívül versszínházi est színesíti a programot, de az INDIT Közalapítvány bulisegély szolgálata is várja a fiatalokat. A hét vége jó része aztán a gyerekeké lesz, s családos programok is lesznek a kultúrtörténet, a játékosság és az aktív alkotás jegyében. 

Boromisza: az embernek önmagából kell felszínre hozni a tudást

Művészettörténeti kuriózummal nyitott az idei Festők Városa Hangulatfesztivál. Galimberti barátja, Boromisza Tibor emlékkiállítását Török Katalin művészettörténész nyitotta meg hangsúlyozva: száz évvel ezelőtt láthattak utoljára Boromisza tárlatot. 

– Minden idők legnagyobb Boromisza kiállítása érkezett Kaposvárra – mondta megnyitójában Török Katalin. – Kaposvárhoz, Rippl-Rónaihoz fűződő kapcsolata, igaz még csak kis morzsákban, apró mozaikokban, de az utóbbi időben felszínre került. Mind témájában, mind stílusában sokszínű a kiállított anyag, olykor olyan érzésünk is lehet, mintha nem egy művész készítette volna a képeket. Boromisza Tibor nagyon következetesen egyéni utat járó művész volt, kísérletezett egész életében. Büszkén vallotta, hogy a szó legnemesebb értelmében autodidakta volt. E mögött az a hit volt részéről, hogy az embernek önmagából kell felszínre hoznia a benne rejlő, megszerzett tudást, és nem pedig iskolákból készen kell átvenni, s azzal utána jól vagy rosszul gazdálkodni. 

Boromisza festői munkásságának másik jellemzője, hogy bejárta az egész országot, Zentától Hollókőig, Nagybányától Kőröshegyig számos helyen megfordult, s hosszabb rövidebb időt eltöltött – mondta Török Katalin művészettörténész a kiállítás megnyitón. – Így a kiállítás vezérfonala és a helyszínek időbeliséget is adnak a pályatörténetnek.

Boromisza Tibor a modern magyar festészet sokáig elfelejtett, illetve nem megfelelően értékelt személye volt. Az 1983-ban megjelent könyvében Mezei Ottó hívta fel a figyelmet a művész korai képeire és egyben indította el azt a folyamatot, amelynek eredménye a nagybányai kolónia átértékeléséhez vezetett. Az igazi áttörést azonban a MissionArt Galéria 1992-ben megrendezett Nagybánya kiállítása és az ahhoz kapcsolódó könyv hozta. Ennek folytatása, részben betetőzése volt az 1995-ben Miskolcon rendezett, Boromisza korai periódusát bemutató kiállítás és a következő évben megjelent hiánypótló monográfia. Ettől kezdve egyértelműen bebizonyosodott, hogy a festő művei kihagyhatatlanok a modern magyar festészet kialakulását tárgyaló kiállításokból és katalógusokból.